Típus: Beethoven II

Gyártó: VEB Stern Radio Rochlitz, egykori Német Demokratikus Köztársaság

Adományozó: Varga János

A típus gyártásának kezdete: 1956. vagy '57. 

Gyártás ideje:  1957. február

Hullámsávok: H, K, R1, R2, R3, CCIR URH

Működőképesség: egészen kiváló

A képekre kattintva 1024x768-as képet kapsz.

 

 

Egykori Kandós kollégámtól (sajnos már jó ideje nem él) kaptam ezt a gyönyörű készüléket 1986. táján, mivel ő nem volt képes az elszakadt skálahúrt megfelelően pótolni. Ebben én is megizzadtam persze, de látván, hogy milyen gyöngyszemet kaptam, alaposan helyrehoztam a készüléket. Az URH már előbb át volt hangolva OIRT-ra, amint az abban az időben szokás volt. Ha tudtuk volna, hogy egyszer még sikerül nyugati országgá válnunk, talán hagytuk volna a CCIR-t arra a pár évre.

Egy sajnálatos hibát elkövettem a javításkor. A sasszét kivéve és a hangszóró csatlakozókat kihúzva javítottam és addig élveztem, milyen szépen zenél az ellenütemű kimenőtrafó, amíg át nem ütött. Akkor már gondolatban elbúcsúztam a frissen kapott szép rádiótól, de szerencsére kiderült, hogy csak a külön visszacsaholó tekercs ütött át vagy szakadt meg. Kis átalakítással a hangszórótekercsről meg tudtam oldani a visszacsaholást.

Ezt a rádiót 1991-ig szinte naponta használtam rövidhullámú állomások vételére. Abban az időben több Magyarországra sugárzott magyar nyelvű külföldi adás volt, mint mostanában, én 13-ról tudtam, ebből 11 rendszeresen fogható volt. (Ebben a számban nincsenek benne a szomszédos országok helyi lakosságának szánt magyar nyelvű adások.) Az AM KF szokatlan, 440 kHz-es értéke rendkívül alkalmas volt RH vételre. Az oszcillátor jelét kicsatoltam és frekimérőre kapcsoltam. A 440-et nagyon könnyű volt fejben is kivonni vagy összeadni és így mindig pontosan tudtam, mit fogok, sőt már az adás előtt rá tudtam állni az adóra. A rádió ugyan a bekapcsolást követő fél órában elmászott 4-5 kHz-et, de ez nem volt nagyon zavaró. Amikor egy kis FET-es audiont is építettem mellé, a frekimérőt is hitelesíteni tudtam 585 kHz-en, mert a bécsi KH adó 10-13 pontosságú vivővel ment. Sajnos, már ez is a múlté. A rádió rendkívül “jól muzsikált”, hihetetlen a szelektivitása és az érzékenysége, tükörzavar, intermoduláció szinte ismeretlen. Mindössze egy kb. 2 m-es függőleges drótdarabot használtam antennaként. A gondot akkoriban az okozta, hogy a RH műsorszóró sávokban egymás nyakára hágott a sok adó. Szelektivitással még bírtam volna az 5 kHz-es osztásban is, de az azonos frekin nyomuló adók közül nem mindig azt hallottam, amelyiket szerettem volna.

A HH és KH adókat ott szinte lehetetlen volt fogni a 83-as trolibusz által okozott zavar miatt. Könnyű volt neki, kb. 500 m hosszú antennán szórta ki a “korszerű technika” által keltett zavaró sugárzást. A “korszerű technika” fölirat nagy bötűkkel rá is volt pingálva az akkor új, elektronikus vezérlésű Ganz csuklósok oldalára. Amilyen jó volt egyébként a vezérlése, olyan borzasztó zavart sugárzott ki.

Aztán félretettem az öreg Beethovent, mert már nem igen volt mit hallgatni RH-on, ráadásul vettem egy Panasonic RF-B65-öt, amibe elég volt beütni a frekvenciát. Néha azért meghallgattam a műhelyben, de a skálahúrok és mutatók összekuszálódtak, meg az elkók is megszomjaztak. 2004. végén vettem elő ismét a most már múzeumi darabbá hátralépett készüléket, hogy még gyártásának 50. évfordulója előtt rendbe tegyem.

Első dolgom volt, hogy a pótlólag beépített részek kiszedésével visszaállítsam a készülék eredeti állapotát.

Hamar kiderült, hogy az AM skálamutató alsó kapaszkodója átugrott a saját vezető damiljáról az FM-ére, emiatt akadtak össze a mutatók, ezen könnyű volt segíteni.

A kiszáradt elkókat megpatkoltam újakkal, egyből rendbejött a mélyátvitel is.

A hullámváltó érintkezői már kértek egy finom polírozást, szerencsére ezt könnyen el lehetett végezni. 

A végcsövek munkapontjának ellenőrzésekor derült ki, hogy két EL 84-es vezérlőrácsa is pozitív feszültségre került, mert a (bitumennel kiöntött papírhüvelyű) csatolókondik átvezettek. A harmadik ilyen kondit és még jó néhány kondit nyilván nem véletlenül cseréltek ki már korábban és ugyanez a hiba jött elő a REMA 2003 javításakor. Úgy látszik, az NDK ipara nem volt erős a kondenzátorok gyártásában. A csere után “párba válogattam” az ellenütemű végfok EL 84-eseit.

A legnagyobb gondot az URH rész CCIR-re való visszahangolása okozta. Aki áthangolta, sajnos nem az egyszerű megoldást választotta, ami két párhuzamos kondi ráforrasztását jelentette, hanem elég csúnyán belenyúlt az FM tunerbe. Össze-vissza voltak olvasztva a műanyag elemek és egyes elemeknél nem lehetett megállapítani, eredeti vagy cserélt-e. A Kádárban sem a kapcsolási rajz, sem a leírás nem tartalmaz tekercsadatokat. Az FM KF-ek is el voltak hangolva.

Interneten kértem segítséget egy német gyűjtőtől. Tekercsadatokat ő sem tudott adni, de érdekes dolgok derültek ki: ugyanazt a készüléket különböző AM KF-re hangolva árulták az NDK-ban, Cshszlovákiában és Magyarországon. Ezen kívül az AM KF sávszélességet az NDK-s változatban a magas hangszínszabályzóval összekötve folyamatosan, a csehszlovákoknak készült változatban fokozatokban lehetett állítani, míg az enyémben nem változtatható. A KF értéke a sasszira van halványan rányomtatva a KF serlegek mellett.

Végül nagy nehezen, sok próbálkozással, fix kerámia kondik ráforrasztásával sikerült egész tűrhetően visszahangolni az FM tunert. A hangolóelemek, bár működőképesek, nem sok hatással vannak a hangolásra. Bár nem tökéletes, egész jól veszi az FM CCIR sáv 88-100 MHz közötti részét (eredetileg is ilyen szűk volt a sáv).

Az AM sávokat tekintve ez egy valódi nagyszuper készülék, RF előkörrel, hármasforgóval, nagy érzékenységgel, középhullámon forgatható ferritantennával. A rövidhullám három részre van osztva, a műsorsávokon belül egészen pontosan lehet hangolni, különösen a 49 m-en. A skála aktív része kb. 30 cm hosszú, nagyon pontosan be lehet állni az adókra. Közös hangológomb viszi egymástól függetlenül az AM és az FM skálamutatót, az FM nyomógomb által mozgatott kuplung vált a két görgő között (lásd a fényképeken). A hullámváltó is szokatlan megoldású, de nagyon üzembiztosan működik és jól javítható (lásd a fényképet).

Két hangfrekvenciás végfoka van, egy ellenütemű 2 db EL 84-essel, ami a nagy mélysugárzót hajtja és egy A osztályú 1 db EL 84-essel, ami a három magassugárzóra dolgozik. A nagyméretű fadobozban szép hangja is van, megfelelő hangerővel. A készülék nem egy hordozható darab, 30 kg tömegű. Viszonylag jól szerelhető, ha megfelelő méretű asztal áll rendelkezésre, csak a magas polcra helyezett AZ12 egyenrángató csőre kell nagyon vigyázni, a vizslatás közben le ne törjön a ballonja (nekem is Araldittal kellett viszarögzítenem egy óvatlan mozdulat után).

A készüléket a rendbetétel óta ismét rendszeresen használom, főleg távoli középhullámú adásokra vadászom vele. Természetesen a ferritantennával, mert egyébként az elektromos zavarás olyan mértékű manapság, hogy normál antennával semmit sem lehet kihámozni a zajból. Összehasonlítva a Panasonic RF-B65 szintézeres készülékkel azt tapasztaltam, hogy a jobb hangfrekvenciás érzékenysége miatt ha kicsivel is, de bizony a Betthoven nyer középhullámon.